2013. I-VI
 

Kárpátalja mint Zakarpatszká-Ukrajna autonóm szovjet tagköztársaság (1944. november 27. — 1946. január 22.)
Botlik József

A sikeres magyar katonai védekezés elsősorban — korabeli szakkifejezéssel — az ún. „Kárpát-védelem”-nek, illetve az annak keretében kiépített kettős, majd hármas erődvonalnak volt köszönhető. Ennek haditechnikai előkészítését 1939. őszén, fél évvel Kárpátalja Magyarországgal való újraegyesülése után indították. 1940. tavaszán-nyarán az itteni erődítések vasbeton elemeinek egy része — a Vereckei-hágónál, Volóc település körzetében stb. — már elkészült, amelyeket a határvadász alakulatok birtokba is vettek. 1940. őszén hozták létre az ún. Erődítési Parancsnokságot, amely a már építés alatt álló kárpátaljai védelmi művek mellett felügyelte a Keleti-Kárpátokban, azaz Észak-Erdélyben és a Székelyföldön felállítandó hasonló erőd-rendszer, az összesen 780 km (!) hosszú Árpád-vonal létesítését is. Ez a kárpátaljai Uzsoki-hágótól az észak-erdélyi Borsai-hágóig, majd a székelyföldi (háromszéki) Ojtozi-szorosig húzódott, illetve Székelyföld belsejében azzal párhuzamosan — déli irányból észak felé — futott. Utóbbi szakaszát körkörösen védhető zászlóalj támaszpontok alkották a Bereck–Sepsiszentgyörgy–Barót–Székelyudvarhely–Parajd–Görgényi-havasok vonalon.
Az ezeréves történelmi határtól 15-25 km-re nyugatra, az ország peremén kiépített Árpád-vonal létesítésekor a magyar hadvezetés tökéletesen kihasználta a Kárpátok nyújtotta lehetőségeket. A hazánk belsejébe futó folyó- és patakvölgyek, szorosok védelmére összpontosított, hiszen az ezer méternél magasabb hegyekben nagyobb csapatok támadása lehetetlen. A völgyeket — Kárpátalján is, ahol az Árpád-vonal mintegy 250 km hosszan a Malomrét–Havasköz–Vezérszállás–Volóc–Ökörmező–Felsőszinevér–Alsókalocsa–Oroszmokra–Kőrösmező–Rahó–Keresztálló-csúcs (1853 m) szakaszon húzódott — egy-egy völgyzárral reteszelték el, amelyek rendszerint 15–20 betonerődből álltak. Kétfélét építettek, a 9 m2 alapterületű egy raj (7-12 fő), a 6 m2-es fél raj befogadására volt alkalmas. E fedezékeket mélyen a földbe vájták, tetőzetük 60–100 cm vastagságúra készült. Az erődökhöz futóárkok csatlakoztak, amelyek a nyílt tüzelőállásokhoz vezettek. Ez utóbbiak általában egymás fölött helyezkedtek el a hegyoldalon, emeletes tűzrendszert képezve. A védőállások összeköttetésben álltak egymással, hogy a többit tűztámogatásban tudják részesíteni. A völgyzárban a harckocsikkal és gépjárművekkel járható utakat, patakvölgyeket elaknásították, illetve lebetonozott harckocsi-akasztó prizmákkal tették járhatatlanná. Az utakon kettős vasbeton sorompókat állítottak, amelyek között csak kanyarogva lehetett áthaladni. A betonfedezékek ajtaja rendszerint a leszerelt, volt román és cseh erődvonalból származott.
A völgyzárak védelmét egy-egy erődszázad — lényegében gyalogszázad — látta el, de sokkal több sorozatlövő fegyvere, akna-, illetve gránátvetője és páncéltörő fegyvere volt, mint a hasonló alakulatoknak. Az erődszázad mögött négy-hat km-re építették ki annak a határvadász zászlóaljnak a körletét, amelyhez az erődszázad tartozott. A vezetési pontokon kívül segélyhelyek készültek a föld alá süllyesztett vasbeton erődök mintájára. A völgyzárak közötti hegygerinceken határvadász portyázó századok tartották az összeköttetést.
A Kárpátok gerincétől keletre, az ország területén kívül később létesítették az ún. Hunyadi-állást. 1943 őszén ugyanis már felvetődött annak lehetősége, hogy a háború a következő évben elérheti a Keleti-Kárpátokat, illetve az ezeréves történelmi magyar határt, sőt időlegesen át is csaphat azon. A magyar vezérkar ezért elhatározta, hogy egy kiegészítő védőállást épít a Kárpátok keleti előhegyeiben. Így akadályozva meg azt, hogy az ellenség menetből felzárkózzon a fő erődszakaszra, az Árpád-vonalra. A Hunyadi-állás északról délkelet felé haladva helységtámpontokból — Turka–Tuchla–Ludwikowka–Zabie–Nadvornaja–Krzyvorovina–Tatarov–Uscie Put — állt, és lezárta a fő irányokat. A védelemre kijelölt településeket lövészárkokkal, harckocsiakadályokkal, aknamezőkkel, gyalogság elleni drótakadályokkal vették körül. A házakat és pincéiket megerősítették, és előkészítették a helységharcra. E településeken gyalogos csapatok rendezkedtek be körkörös védelemre.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969