2013. I-VI
 

R. W. Seton-Watson és a trianoni békeszerződés (1918–1920)
Beretzky Ágnes


Ezek az események kivétel nélkül a háború alatt végig népszerűsített Új Európa-program hivatalos megvalósulása, azaz a békeszerződés előtt lezajlottak, az új államok pedig — Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, valamint Csehszlovákia — céljaik eléréséért a fegyveres akcióktól, sőt az igényelt területek megszállásától sem riadtak vissza, így befolyásolva a nagyhatalmak számukra kedvező döntését. Seton-Watson természetesen mindezt jogosnak tartotta, s mint az Új Európa-program atyja, lapja hasábjain Ausztria töredelme halálos ágyánál című cikkében az eseményeket a következőképpen kommentálta: „Az antanthatalmak… a fiatal nemzetek szolgálatában állnak, amelyeknek a vajúdó Európa napjainkban ad életet. Bennük és bennünk van a jövő, míg Ausztria [értsd: Ausztria–Magyarország] a sebesen letűnő múlt.”
Ez a jövő 1918 őszén–telén, a Monarchia kapitulációjával a magyar határok meghatározásának feladatát jelentette Angliában: ismét összecsaptak a Monarchia-párti és a szlávbarát erők. Az előbbiek, élükön Lloyd George személyi titkárával, Philip Kerr-rel, a nemzetállami koncepció maradéktalan érvényesítése ellen érveltek, mivel úgy vélték, hogy annak alkalmazása Közép- és Kelet-Európa multietnikus vidékein lehetetlen, emellett gazdaságilag életképtelen államokat hozna létre. Azt hangsúlyozták, hogy a nemzeti elv mellett a történelmet és a gazdaságot is számításba kell venni. Magyarországra nézve ez azt jelentette, hogy csupán Horvátországtól és Szlavóniától kellett volna megválnia, így megtarthatta volna nemcsak a Felvidéket, hanem Erdélyt, sőt a Bácskát és a Bánátot is.
A szlávbarát erők ezzel szemben egészen más tervekkel álltak elő, amelyek egyik vezérüknek, Seton-Watsonnak a Magyarország jövőbeli határai című, 1918. decemberi memorandumában nyomon követhetők. Tervezetének középpontjában a nemzetállami koncepció állt, elfogultságát mutatja, hogy ha ettől netán eltért, az sohasem Magyarország, hanem mindig a születendő új államok — Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia — stratégiai és gazdasági érdekében történt: „A csehszlovák, román és jugoszláv egység az az alap, amelyre az új, csehszlovák, román és jugoszláv állam épülhet. ... Magyarország, amelyet Őfelsége kormánya el tud majd ismerni, a korábbi magyar királyságnak az az összefüggő része lesz, ahol a magyar lakosság többséget képez” — írta. Meg kell jegyezni, hogy elfogultsága ellenére a seton-watsoni határjavaslat még mindig jóval igazságosabb volt Magyarországgal szemben, mint az a változat, amelyet később a békekonferencián elfogadtak. A skót történész ugyanis az érintett országok és a Népszövetség képviselőiből álló határvizsgáló bizottságok felállítását indítványozta, valamint — valójában magyar többségű — „szürke zónák”-at különített el, amelyek hovatartozását csak gondos, nemzetközileg ellenőrzött helyszíni vizsgálatok után javasolta eldönteni.
Az északi, magyarok és szlovákok közti „szürke zóná”-n a következő területeket értette: Csallóköz, Érsekújvár és környéke, a Komárom és Esztergom közötti, a Dunától északra fekvő sáv, a lévai járás Bars megyében, az Ipolyság, Gömör megye három és Abaúj megye két járása (Kassa nélkül), valamint a nagymihályi járás Zemplén megyéből. Szerinte az ettől északabbra lévő területeket „vitathatatlanul” szlováknak, míg a délebbre lévőket „vitathatatlanul” magyarnak kell tekinteni.
A magyarok és románok közt elterülő, összefüggő „szürke zóna” Ugocsa megye egy, Szatmár megye két, Bihar megye öt, valamint Arad megye négy járásából állt, magában foglalva Szatmárnémetit és Nagyváradot, de Aradot nem. Mivel Seton-Watson meglehetősen „problematikus”-nak vélte a magyar statisztikákat, a Romániához kerülő magyarok számát hatszáz–hétszázezerre becsülte, akiknek — hangsúlyozta — garantálni kell „sajátos jellegük megőrzését, határozott nyelvi jogokat a vallásgyakorlásban, az oktatásban és a bíróságok előtt”, sőt „a székelyek ötszázezres összefüggő tömbjének meghatározott mértékű helyi autonómiát is”.
A magyarok és a délszlávok közt a szerző egy nagyobb kiterjedésű „szürke zóná”-t állapított meg: a Maros, a Tisza és az Aranka határolta bánáti háromszöget és a Bács-Bodrog vármegyével lényegében megegyező Bácskát. A természetes határokból kiindulva a Dráva-közt Magyarországnak javasolta adni, a Murától északra fekvő körzetet viszont — feltéve, hogy a csehszlovák–jugoszláv korridor megvalósul — Jugoszláviának, az ottani abszolút magyar többségre ellenére.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969