2013. I-VI
 

Bős–Nagymaros
Herczegh Géza


Moldova előadása szerint: „A [Göbölyös-féle] magyar delegáció három lehetséges tárgyalási kiindulópontot terjesztett az állami vezetés elé: vessük el végképp az alsó vízlépcső gondolatát, halasszuk el ötven évre a létrehozását, vagy építsük fel most. Horn Gyula hozzájárult, hogy a harmadik változatról, a közeljövőben való megvalósításról tárgyaljanak.” (Vagyis az alsó vízlépcsőről, éspedig nem majd valamikor, hanem minél előbb!)
Az idézett szöveg persze helyesbítésre szorul. Az adott ügyben nem Göbölyös Gábor volt a kezdeményező, akinek Horn engedélyt adott a tárgyalásokra, hanem Horn utasította Göbölyöst, hogy a szlovák féllel az alsó vízlépcső felépítéséről tárgyaljon. „Két és fél éves egyeztetés után megszületett egy kölcsönös engedményeket (?) tartalmazó megállapodás” — írja Moldova, hozzátéve, hogy a titkos megállapodás a lényegét tekintve nem sokban különbözött az 1998. február 27-én rögzített keretegyezménytől, csak a dunakiliti tározóban szükséges vízmennyiség ügyét nem érintette.
Az 1998-as keretegyezményről a későbbiekben lesz még szó. Most csak annyit jegyzek meg, hogy a Pilismarótnál vagy Nagymarosnál felépítendő alsó vízlépcső helyszíne közötti távolság 8,25 kilométer, ökológiai következményeit, környezeti hatásait illetően a kettő között lényeges eltérés nincs, jogi szempontból sem fedezhető fel közöttük említésre méltó különbség.
Mennyire volt „kész” a megállapodás? Szakértői szinten bizonyára annak tekinthetjük, jóllehet technikai részleteken bőven akadt még tárgyalnivaló. A már említett Emlékeztető a tárgyalások „eredményeiről” szólt, amelyekre a vezetőknek csak rá kell ütniük a pecsétet. Tény, hogy 1996 őszétől szlovák részről húzni-halogatni kezdték a pert. November 15-én Mečiar levelet intézett a Nemzetközi Bíróság elnökének, amelyben — többek között — az alábbiakat írta: „A Szlovák Köztársaság reméli és bízik abban, hogy a bíróság ítéletét a gabčikovo–nagymarosi terv ügyében a szóbeli eljárást feleslegesen korai téli kezdetre tűzés nélkül tudja meghozni, ez ugyanis megakadályozná, hogy a látogatásra a megfelelő időben kerüljön sor.” Magyarázatul ide kívánkozik, hogy a bíróság helyszíni látogatásának időpontjáról volt szó, amelynek a szlovák fél álláspontja szerint meg kellett volna előznie a szóbeli tárgyalást, a helyszíni szemlét illetően pedig a következő év 1997 tavaszát tartotta alkalmasnak. Az okot Mečiar levelének következő pontja rejti: „Biztosítani kívánom önt, elnök úr, hogy kormányom és én személy szerint érdekeltek vagyunk a vita megoldásában, nem kímélve erőfeszítéseinket a magyar kormány küldöttségével és a magyar miniszterelnökkel, Horn Gyula őexcellenciával való kétoldalú találkozókon, hogy peren kívüli egyezségre jussunk.”
Hogyan tükröződik mindez Moldova előadásában? „1997 januárjában a szerződés Horn Gyula elé került aláírásra, de a miniszterelnök, mint már oly sok hasonló esetben, most sem tudta rászánni magát a döntésre. A tárgyalóküldöttség folytonos áthidaló mentegetőzésre kényszerül, folyton azt bizonygatták a szlovák félnek, hogy a helybenhagyás gyakorlatilag megtörtént, csak belpolitikai okok miatt késlekedik a nyilvánosságra hozás.”


<<előző 12. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969