2013. I-VI
 

Nem csak Chaplinről...
Nemes Károly


Chaplin ötéves korában szerepelt először színpadon (meglehetősen közönséges és durva nézők előtt). Anyjának –– nem minden előjel nélkül — éneklés közben megbicsaklott a hangja, s a továbbiakban csak suttogni volt képes. Chaplin az ügyelő ösztönzésére nemcsak ugyanazt a dalt adta elő, hanem a megbicsaklást és suttogást is beépítette az előadásba, így tulajdonképpen színpadi geget produkált, amellyel frenetikus hatást ért el. Amikor később állatszerepet játszott, a kutyákat utánozva szaglászta a másik „kutya” fenekét. Hamar ráérzett a játék ízére. S ugyancsak hamar figyelt fel arra, hogy egyéniséggé kell válnia a színpadon. Ekkor nézett szembe egy kudarcával: azzal, hogy varietészínészként nem arat sikert. Ezután már jellemkomikusnak tartotta magát. Ez azért fontos, mert tizenhét évesen olyan kis bohózatot írt, amely teljes egészében a helyzetkomikumokra épült, de Chaplin nem akart benne játszani, ellenben megrendezte.
Ilyen múlttal vált Chaplin pantomimművésszé, majd került közel a filmhez –– a hatásgyakorlás színpadi fogásainak ismeretével. Az élmények befogadásán túl az élményteremtésre is képes volt. Ezért nem tudott megmaradni pusztán színészként Mack Sennett stúdiójában. Az út a rendezés felé meglehetősen viharos volt. Sennett Mabel Normandhoz osztotta be Chaplint, aki egy jelenet Normand által elképzelt megoldása helyett mást javasolt, s kitartott a csere mellett. Normand úgy képzelte a filmbeli rossz ember kinevettetését, hogy annak autója az éppen locsolt úton megcsúszik. Chaplin ezzel szemben azt akarta, hogy a rossz ember locsoljon, majd véletlenül lépjen rá az öntözőcsőre, s amikor a víz elapadása miatt belenéz, lépjen le róla, s a víz spriccelje szemközt. (Erről szól Louis Lumiére 1895-ben készített Megöntözött öntöző című filmje, amelyet Chaplin nem feltétlen látott, de ismerhette azt a Vogel-féle nagyon népszerű gyermekalbumot, amelyben ez a kis történet kilenc képben szerepel. Maga Lumiére is onnan vette.) Sennettnek nem sikerült a két felet azonnal összebékíteni, de Chaplinnek — filmjei rendkívüli sikere miatt — hamarosan minden kívánságát teljesítette. Chaplin egy geget alkalmazott egy másik (sokkal gyengébb) helyett, hiszen a filmburleszk nem volt más, mint gegek sorozata, s ő éppen ehhez mutatott affinitást. A korai burleszkek vázlatalapja a különböző helyzetek komikumot teremtő megoldása mellett olyan ötletek sorozatát kívánta, amelyek visszaadnak valamit a szereplő belső világából, életszerűvé teszik az ábrázolást, kielégítik a nézők igényeit (például a gonosz megkapja méltó büntetését, stb.). Chaplin nagyon korán, 1914-ben rájött, hogy a dramaturgiai feladat szabadon választott gegekkel, reagálásokkal, cselekvésekkel, epizódokkal, jelenetekkel oldható meg, ha azokat azonos szemantikai mező fogja össze, tehát azonos élményt váltanak ki, azonos esztétikum megteremtését segítik elő. (Mack Sennett később a filmek ritmusát élénkítendő semleges jeleneteket — például egy tortába eső macskát — vágott a filmekbe, létrehozva ezzel a szabad asszociációs vágást.) Így teremtődött meg, illetve tudatosodott a sajátos, filmre jellemző elbeszélés lehetősége, amelynek nagy szerepe volt a film önálló művészetté válásában.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969