2013. I-VI
 

A szefárd zsidóság történelmi múltjáról

A szefárd kifejezés az utóbbi évtizedekben vált az Észak-Afrikából vagy a többi arab országból származó zsidók gyűjtőfogalmává, holott ez a héber szó Spanyolországot, következésképp azoknak a zsidóknak az utódait jelöli, akik évszázadokon át az Ibériai-félszigeten éltek. A Lipcsei Egyetemen a zsidó történelemmel és kultúrával foglalkozó Simon Dubnow Intézet a két zsidó csoport találkozását óhajtotta a középpontba állítani a Trieszt, Theszaloniki és Odesza között: a Balkán és az ottani zsidóság történelmi viszonya az 1492-től 1918-ig terjedő időszakban címmel megrendezett tudományos tanácskozáson. A kutatók egyrészt a különböző kulturális fejleményeket firtatták a középkortól kezdve, másrészt az esetleges közös vonásokra igyekeztek rávilágítani.
Spanyolországból 1494-ben űzték ki a legnagyobb létszámú és legjelentősebb középkori zsidó népcsoportot. A spanyol befolyás nyomán rövidesen Portugáliában is zsidóellenes intézkedésekre került sor. Ezek az események a zsidók több mint ezeréves jelenlétének vetettek véget az Ibériai-félszigeten. Az Oszmán Birodalomban érvényesülő viszonylagos vallási türelem a spanyol és portugál zsidók zömét arra indította, hogy az iszlám hatalmi szférájához tartozó területeken telepedjenek le, mégpedig főként a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában.
A környező népcsoportokkal és kultúrájukkal való szakadatlan érintkezés rövidesen befolyásolni kezdte a szefárd zsidók öltözködését, étkezési szokásait, zenéjét és gazdasági tevékenységét. Az Adriai-tenger partjától Bosznián, Szerbián, Macedónián, Bulgárián és Görögországon át Kis-Ázsiáig szefárd kultúrszféra alakult ki, amely egészen a XX. századig megőrizte sajátos, zsidó–spanyol ismertetőjegyeit. Az a körülmény, hogy ez a terület csaknem négy évszázadon át oszmán-török uralom alatt állt, kedvezett e kultúra kibontakozásának.
A többnyelvű, multikulturális és változatos társadalmi szerkezetű szefárd zsidóság — a görögökkel, az örményekkel és a diaszpórában élő többi népcsoporttal együtt — nélkülözhetetlen elemét alkotta az újkori Levante nagyobb városaiban zajló kozmopolita életnek. Ezek a népek ahhoz az egységhez tartoztak, amely a Balkánon és a Földközi-tenger keleti medencéjében megalakuló nemzetállamok miatt szűnt meg. A szefárdok a maguk zsidó identitását megőrizve számos kultúrán belül a voltaképpeni „levanteieknek” számítottak.
A kutatás eddig eléggé figyelmen kívül hagyta a délkelet-európai zsidóság történetét, pedig ez a térség fontos az egyetemes történelem szempontjából, hiszen az utóbbi évszázadokban három nagyhatalom — a Habsburg Birodalom, Oroszország és az Oszmán Birodalom — érdekei ütköztek sorozatosan ebben a régióban. Azért is kutatni kell e térség zsidóságának történetét, mivel itt érintkeztek a szefárd és az askenázi zsidók. A történeti források arról árulkodnak, hogy a XIII. század óta virágzó zsidó közösségek éltek Triesztben, Szarajevóban, Zágrábban, Dubrovnikban, Splitben és Belgrádban, hogy csupán néhány várost említsünk. Egészen Theszalonikiig és Odeszáig ki lehet mutatni az élénk kereskedelmi kapcsolatokat, amelyekhez kultúrjavak és politikai eszmék cseréje társult.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969