2013. I-VI
 

Don-kanyar
Frideczky Frigyes


A második hadsereg nehézkesen jutott hozzá a Keitel által ígért fegyverzeti felszereléshez. „A magyar katonai vezetés a tárgyalásokat követő néhány hónapban tovább reménykedhetett, … de a német hadiipar elsősorban saját 1941-es veszteségeit akarta pótolni. Az ígért német páncéltörő ágyúk, harckocsik és gépjárművek szállítása egyre késett, Weinkcnecht vezérkari ezredestől csak bizonytalan ígéreteket hallhattak. … »Bár az ígért német fegyverzeti és felszerelésbeli kiegészítések csak részben, főleg zsákmányanyagok átadása révén realizálódtak, a honvéd vezérkar mégis a magyar királyi honvédség akkoriban legjobban felszerelt hadseregét küldte ki 1942 tavaszán Ukrajnába. … A kivonult második hadsereget fegyverzet és felszerelés tekintetében a német seregtestekkel egyenlő színvonalra kellett hozni, hogy a kitűnően felszerelt orosz hadsereggel szemben helyt tudjon állni. Ehhez részben igénybe kellett vennünk haderőnk visszamaradó részének felszerelését is«” — mondta Bartha Károly honvédelmi miniszter az 1942. július 14-ei koronatanácsi ülésen.
„A második hadsereg fegyverzete és felszerelése természetesen mind mennyiségben, mind minőségben elmaradt a német és a szovjet hadseregekétől, hiszen a honvédség alakulatait nem a katonai nagyhatalmak háborújában való részvételre készítették és szerelték fel — írja Szabó Péter. — A magyar hadvezetés az első páncéloshadosztályt igyekezett legjobban ellátni gépjárművekkel. … A páncélosseregtest négyszázötvenhárom motorkerékpárral, háromszázhuszonöt személygépkocsival, ezernégyszázkilencvenegy tehergépkocsival és százhat különleges gépkocsival, illetve vontatóval vonult ki a hadműveleti területre. … A gyalogezredekbe nem állítottak be gépjárműveket. Húsz fogatolt járművel (lovakkal vontatott, kis teherbírású szekérrel), hat tartalék járművel, huszonhat taligával és negyven kerékpárral (!) kellett megoldaniuk az utánszállítást. … A sokféle típusú gépjárművek alkatrészcseréje szinte lehetetlen volt. Gyakori kiesésük fő okát a rossz útviszonyokban, a nagy távolságokban és az állandó üzemanyaghiányban kell keresni. A második hadsereg tüzéralakulatainak zöme fogatolt volt. A könnyű hadosztályok tüzérezredei például egyáltalán nem rendelkeztek vontatókkal. Könnyű és közepes tarackjaikat szétszerelt állapotban szállították: hat lóval a csőrészt, szintén hattal a lövegtalp részét. A szállításhoz úgynevezett lövegmozdonyt alkalmaztak, amelynek két kereke és egy hosszú rúdja volt, s a hatos fogatot fogták elébe.”
A második hadsereg seregtesteit 1942. február 24-étől fokozatosan mozgósították. A helyőrségeknél mindenütt a hozzátartozók és nagyszámú polgári közönség jelenlétében, a helységek főterein búcsúztatták a hadszíntérre induló honvédeket. A vasúti szállítás útvonala Érsekújvár–Galánta–Zsolna–Jablonkai-hágó–Katowice–Radom–Breszt–Pinszk–Kalinkovicsi–Resica volt. A második hadsereg nem gépkocsizó alakulatait szállítók Galántánál, a gépkocsizókat vivők Kassánál lépték át Magyarország határt. Az összes katonavonatnak — német szabvány szerint — a mozdony és a szerkocsi nélkül ötszázhúsz méter hosszúnak és száztíz tengelyesnek kellett lennie. Ez ötvenöt kocsiból álló szerelvényt jelentett. A második hadsereg alakulatait 1942. április 11-e és július 27-e között szállították a hadszíntérre. A magyar királyi honvédség történetében ez volt a legnagyobb méretű csapatszállítás: nyolcszázhuszonkét száztíz tengelyes szerelvényt vett igénybe. A Gomel–Kalinkovicsi–Resica körzetben kirakott alakulatoknak gyalogmenetben, menetoszlopokat alkotva kellett Kurszk közelébe vonulniuk. Napi huszonöt-harminc kilométeres menetteljesítményük mellett általában öt hét alatt érték el menetcéljukat.
Az összeszoktatásra és a kiképzésre hat hetet szántak. A jócskán megkevert személyi állományú csapatok összekovácsolódására és megfelelő kiképzésére nem volt elég idő. „Fegyverek és gyakorlóterek híján kiképzésük erősen elméleti volt, a hirtelen felszaporodott sok fegyverrel nem tudtak mit kezdeni. … A csapatok arcvonal mögötti kiképzésére, utóképzésére sem jutott idő. A magyar kötelékeket a hadműveleti területre érkezésük után, néha parancsnokságaiktól is elszakítva azonnal védőállásba rendelték, vagy partizáncsoportok felszámolására vetették be.” 1942 tavaszán a brianszki erdőben nyolcvanhat partizánosztag (körülbelül tizennégyezer-hatszáz fő) működött, s aktivitásuk nőttön nőtt. Már április 28-án erős partizántámadás érte a magyar százkettedik megszálló könnyű hadosztály csapatait. A komáromi seregtest május 1-jétől egy ezredével és három ütegével csaknem egy hónapig részt vett a partizánok elleni harcokban. A gyenge fegyverzetű megszálló alakulatok többnyire eredménytelenül küzdöttek a mindig különböző helyeken felbukkanó partizáncsoportokkal. A napi harminc-harmincöt kilométeres gyalogmenetek általában ötven-hatvan kilométerre nőttek, s így a hatodik könnyű hadosztály meglehetősen elcsigázott állapotban érkezett a védelmi állásokhoz.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969