— Az egyetlen globális auktoritás az ENSZ, csakhogy nincs hatalma. A Biztonsági Tanácstól függ, amelyben az Egyesült Államoknak és más hatalmaknak vétójoguk van. Meglepő, hogy a globalizálódás gazdaságilag, tudományosan, műszakilag, sőt, kulturálisan is jócskán előrehaladt, ám a politika terén korántsem. Változatlanul a nemzetállamok minősülnek hatékony politikai egységeknek. A számuk csaknem kétszáz, de igazán csak kevés számít közülük, s a túlerőben levő hatalom az Egyesült Államok.
— E domináns hatalmat irányító elnök nemrégiben azonosította a „gonosz tengelyét”. Az amerikaiak nyilvánvalóan hajlanak a manicheus ihletésű keresztes hadjáratokra.
— A manicheus gondolkodásmód, vagyis a fehér–-fekete, a jó–rossz stb. kategóriák előtérbe helyezése mindig is erőteljesen érvényesült az Egyesült Államok politikájában. Ismeretes „a belpolitika primátusa” kifejezés, amelynek jelentéstartalma különösképpen jellemző a demokratikus közéletű Egyesült Államokra. Ebben az országban belpolitikai indoklás kell bármely külpolitikai törekvés érvényesítéséhez. Azt állítják tehát, hogy az országot erkölcstelen, már-már sátáni hatalom fenyegeti. Így volt ez a hidegháború idején csakúgy, mint most.
— Miként vélekedik a Pentagon ama tervéről, hogy adott esetben kisméretű atomfegyvereket vet majd be Kína vagy Oroszország ellen?
— Eddig abból indultak ki, hogy az atomfegyvereknek kizárólag az ilyen fegyverek bevetésétől való visszarettentés a feladatuk. Amióta az Egyesült Államok elveszítette atommonopóliumát, sosem vette komolyan fontolóra atomfegyverek bevetését a hidegháború folyamán. Én amorálisnak és teljesen elfogadhatatlannak tartom az atomfegyverek támadó célú alkalmazását más atomhatalmakkal, de az ilyen fegyvereket nélkülöző országokkal szemben is. Ilyesmit csak olyan hatalom képviselői forgathatnak a fejükben, amely abszolút világhatalomra tör.
— Észlel különbséget a republikánus és a demokrata párti amerikai elnökök és kormányaik között?
— Nem igazán. Clinton fellépése Latin-Amerikával szemben éppoly imperialista volt, mint ahogyan George W. Bush mostanság lép fel az egész világgal szemben.
— Az Egyesült Államok katonai és politikai dominanciáját a gazdasági uralom is kiegészíti.
— Az amerikai gazdaság előnyére szolgál, hogy az ország és ebből fakadóan a belföldi piac igen hatalmas, s a kormány politikai támogatásban részesíti. Az amerikai kormány a Világbankra, a Valutaalapra és egyéb nemzetközi intézményekre nagy befolyást gyakorol, egyedül az európaiakat nem tudja könnyűszerrel nyomás alá helyezni.
— A Római Birodalom akkor indult bomlásnak, amikor egyidejűleg kellett féken tartania a germánokat, a perzsákat és egyéb barbár népeket. Az Egyesült Államok hatvanöt nagyobb katonai támaszpontot tart fenn a világon. Képes lesz tartósan ellenőrzés alatt tartani egész bolygónkat?
— Az amerikaiak gyakorlatilag egyedül is meg tudták nyerni az Afganisztán elleni háborút, s minden bizonnyal bármely más állam ellen is győzedelmeskednének, kivéve Kínát. Az egész Földet azonban nem képesek ellenőrzésük alatt tartani.
— A XXI. században Ázsia lesz válság tépázta kontinens?
— A második világháború fontos eredménye, hogy a konfliktusövezetek már nem Európában lelhetők fel. A XX. század hetvenes éveitől az állami struktúrák meggyengülésének és olyan belső konfliktusok keletkezésének lehettünk tanúi világszerte, amelyek újra és újra kívülről való beavatkozást tettek szükségessé. Gondoljunk csak a Balkánra és Afganisztánra, de az Észak-Afrikától Kína határáig terjedő hatalmas területen számos potenciális tűzfészek található. Az ember kénytelen aggódni a jelenlegi amerikai politika miatt, hiszen a Bush-kormányzatnak szemlátomást nincsenek távlati tervei. Azzal, ahogyan mostanság jár el, égő gyufaszálakat szór szét a Nílus és a kínai határ között húzódó régióban, holott rengeteg gyúanyag akad azon a tájon egyébként is.
— Legfőképp pedig azt szokták mondani az amerikaiakról, hogy a nyersanyagokat, elsősorban a kőolajat igyekeznek megszerezni maguknak.
— Ennél többet akarnak. Az Egyesült Államok világuralomra tör. A második világháború óta ez a célja. A nyugati országokban senki sem törődött ezzel, elvégre a hidegháború idején közös frontba tömörültek a Szovjetunióval szemben. Egyedül a franciák látták mindig úgy, hogy az amerikaiak bizonyos körülmények között számottevő veszélyt jelenthetnek.
— Világuralmat szárazföldi csapatok nélkül nemigen lehet fenntartani, legyen szó Afganisztánról vagy Irakról.
— Ez így van. A Habsburgok negyven éven át problémamentesen uralták Bosznia-Hercegovinát, ma viszont több tízezer külföldi katonára van szükség annak megakadályozásához, hogy a szemben álló felek szétlőjék egymást. Az amerikaiak csúcstechnológiákat képviselő eszközök révén igyekeznek uralni a világot az otthoni élet minimális zavartatása mellett, ám ez nem megy.
— Az Egyesült Államok ennek ellenére hadba akar szállni a „gonosz tengelye”, vagyis Észak-Korea, Irán és Irak ellen.
— Nevetséges az az érvelés, hogy az Egyesült Államokat veszélyezteti ez a három ország. Biztos vagyok benne, hogy Washingtonban senki sem aggódik komolyan Észak-Korea, Irak és Irán miatt.