2013. I-VI
 

Fejezetek Losonc történetéből
Dányi Dezső


Pálmány Béla szakirodalmat, levéltári okleveleket, táblázatokat elemző és kutató írása, eddig alig ismert momentumokat felfedő megállapításai a város nemes, értelmiségi családjainak felsorolásával is kiegészülnek. Őseink kilépnek a múltból. Egy település népességszámának, nemzetiségi, vallási és foglalkozási struktúrájának statisztikai adatai mindig fontos alkotóelemei a település életrajzának, történetének. Még akkor is, ha a táblázatok száraz számai olykor torzítanak.
Éger György hivatalos statisztikai források alapján több mint kétszáz év legfontosabb adatait foglalta össze, bemutatva, hogy az 1785-ben kétezer-hétszáz lakosú Losonc miként növekedett 1990-re huszonkilencezer lakost számláló várossá. A lélekszám növekedése nem volt sem folyamatos, sem egyenletes. A szabadságharc és a kiegyezés, valamint 1930 és 1941 között ugyanis csökkent a lakosok száma, 1960 és 1990 között viszont több mint a felével növekedett. E számnak és a növekedési rátának a hullámzó görbéjét elsősorban a politikai események (háborúk, határkiigazítások stb.) idézték elő, valamint a be- és a kivándorlás, tehát nem a születések és a halálozások különbségét kitevő természetes szaporulat.
Losonc népességének etnikai képe, a magyarok és a szlovákok aránya két ellentétesen hullámzó görbével illusztrálható. 1880 és 1910 között növekedett a magyarok hányada (72-ről 86%-ra), s ugyanekkor a szlovákok aránya csökkent (17-ről 13%-ra). 1910 és 1930 között viszont a magyarok aránya óriásit zuhan (82-ről 26%-ra), míg a szlovákok rátája több mint négyszeresére nőtt (13-ról 56%-ra). Közismert, hogy a második világháború után a magyarok kivándorlása, kitelepítése, a reszlovakizálás és a szlovákok bevándorlása töredékére (14–17%-ra) zsugorította Losonc magyar etnikumának arányát.
A város etnikai struktúráját ábrázoló adatok és arányok kellő óvatossággal kezelendők. Egyrészt azért, mert 1910 előtt még a megszámláltak anyanyelve, 1910 után azonban „szabadon” deklarált nemzetisége szerepel a hivatalos statisztikai táblázatokban. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Trianon utáni Csehszlovákiában a zsidóságot nemzetiségnek tekintették, tehát az izraelita vallású magyarok számával automatikusan csökkent a magyarság létszáma. Végül pedig bizonyos, hogy a második világháborút követő kitelepítések és a reszlovakizálás körülhatárolható rétegekben megingatta a magyarsághoz tartozás kinyilvánítását.
A város népességének felekezeti struktúrája is átalakult. A kiegyezéstől egészen 1941-ig folyamatos volt a katolikusok többsége, 1910 után pedig már a város népességének abszolút többségét tették ki (56–64%-ot). A protestáns hitűek száma és aránya egyre csökkent. A második legnagyobb felekezet, az evangélikusok aránya a felére (32%-ról 16%-ra), a reformátusoké pedig még erőteljesebben fogyott (8,5%-ról 2,8%-ra). Az izraeliták hányada 1869 és 1930 között két és félszeresére nőtt, s a Felvidék legnépesebb gyülekezetét alkották.
A város népességének foglalkozás szerinti adatai egyértelműen igazolják, hogy Losonc az ipar gyűjtőhelye, a kereskedelem és a közszolgálat regionális gócpontja lett. A foglalkoztatottaknak csaknem a fele az iparban tevékenykedett, szinte minden tizedik a kereskedelemben és hiteléletben, s 7,5% volt a tisztviselők és a szabadfoglalkozásúak aránya. Házicseléd is akadt szép számmal (majdnem nyolcszáz). Szembetűnő, hogy az 1930. évi adatok szerint erőteljesen csökkent az iparban foglalkoztatottak aránya. Ez a világgazdasági válság és a város iparszerkezetének sajátossága okozta degradáció 1938-ig elhúzódott.
Vigh Károly tanulmányából két újdonságot hordozó témakört kell kiemelnünk: a XIX. század végi helyi munkásmozgalom vázlatát, valamint az első világháború előtti losonci út- és vasútépítés történetének összefoglalását.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969