2013. I-VI
 

A trianoni békeszerződés
Frideczky Frigyes


A cseh vezetők (Kramař, Beneš és Masaryk) Seton-Watson politikai támogatásával Cseh- és Morvaország, Szilézia, sőt a Felvidék szlovákok lakta részének egyesítéséért fáradoztak. Párizsban megjelentették Pusztítsátok el Ausztria–Magyarországot! című propagandafüzetüket. Masaryk cseh–szerb–horvát államot javasolt Pozsony és Zágráb közötti „szláv korridor”-ral, Pozsony, Sopron, Moson, Vas és Zala vármegyéből kihasított területsávban. Beneš már eldöntött tényként fogadta Erdély Romániához csatolását: „A független Magyarország csak és kizárólag a magyarok által lakott területeket tarthatja meg.” II. Miklós Oroszországa a Habsburg Birodalommal szembeni minden területi követelést támogatott, sőt, maga is megszerezte volna Konstantinápolyt, a Dardanellák körüli szorosokat, északon pedig az ukránok és ruszinok lakta Kárpátalját, Kelet-Galíciát, Bukovinát, valamint a keletporosz tengerpartot. Ugyanakkor egy nyugati területekkel kárpótolt Lengyelországot képzelt el, Oroszországhoz fűződő szoros állami kötelékkel. Szazonov külügyminiszter már 1914 őszén arról beszélt, hogy a „beszűkítendő” Habsburg Birodalom a háború után három tagállamból álljon: Ausztriából, Csehországból és a Magyar Királyságból, míg 1916-ban úgy gondolta, hogy a magyarok lakta Felvidékkel bővített Csehország az oroszok vazallusa lenne, lehetőleg orosz uralkodó vezetésével.
Romsics Ignác szinte hónapról hónapra követi az antanthatalmaknak, valamint az önállóságra és területi gyarapodásra törekvő környező nemzeteknek a terveit és elgondolásait. Megismerhetjük Nagy-Britanniának és Lloyd George-nak; Franciaországnak és politikusainak (Leger-nek, Denis-nek, Margerie-nek, majd Clemenceau-nak és Pichonnak), valamint az Egyesült Államokból Wilson elnöknek, Charles Seymournak és Robert Lansingnak a véleményét; mindannyiuk egyre radikálisabb törekvését a németek európai hatalmának megtörésére, különösen a Monarchia és Németország közötti szoros gazdasági, politikai és katonai együttműködést rögzítő és előíró spai egyezmény 1918. május 15-ei aláírása után. A megállapodást az antanthatalmak úgy értelmezték, „hogy a Monarchia végérvényesen Németország járszalagjára került”. Fenyegetően alakult számukra a német győzelem és az 1918. márciusi breszt-litovszki békekötés után körvonalazódó neue Ordnung: a Dnyeperig terjedő informális német birodalom; „a nem orosz területeken német irányítás vagy ellenőrzés alatt álló nemzeti államoknak (a balti államok, Ukrajna, Románia Besszarábiával kiegészítve) a létrehozása”. „Ennek a Berlinből irányított nagy gazdasági egységnek a konszolidálása előbb vagy utóbb egész Európa német irányítás alá helyeződését vonta volna maga után.” Márpedig ezt sem Anglia, sem Amerika nem fogadhatta el. A légkör forrósodott: az 1918. április 9–11-ei római Elnyomott Népek Kongresszusának olasz, délszláv, cseh, lengyel és román delegációi kimondták, hogy nem akarnak továbbra is a birodalom keretei között élni, hanem független állami létet követelnek. Május közepén már „a Foreign Office államtitkárai egymás után foglaltak állást a Monarchia szétzúzására irányuló törekvések támogatásáról”. Az antant nemzeti szakértői már a jövendő Kis-Magyarország új határainak a meghúzásán munkálkodtak. Az az elgondolás, hogy „olyan erős Csehszlovákiát” hozzanak létre, amely „a Nyugat felé irányuló germán expanzió leghatalmasabb akadálya” lehet, arra vezetett, hogy a cseheknek minden követelését teljesítették (többek közt a Bodrogközről és a színmagyar Csallóközről). 1918 őszén már sem a szlovákok, sem a románok, sem a délszlávok nem fogadták el a birodalmon belüli föderalizmust vagy más demokratikus hatalommegosztást; mindegyikük kiválásra, önállóságra törekedett. Wilson amerikai elnök Burian külügyminiszter jegyzékére válaszolva október 19-én leszögezte, hogy most már nem elégíthetők ki csupán az autonómiával az addig elnyomott nemzetiségek követelései. A magyar vezetők azonban többségükben még ekkor is a régi status quo alapján álltak, s csakis „Szent István koronájának a fennhatósága” alatt tudták elképzelni az esetleges föderatív államot.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969