2013. I-VI
 

Filozófia és politika Kornis Gyula munkásságában
Somos Róbert

Kornis Gyula ontotta magából a terjedelmesebb szakfilozófiai munkák és recenziók sokaságát. Ha érzékeljük fokozatosan formálódó kultúrbölcseleti és történetfilozófiai érdeklődésének tényét, nem meglepő, hogy az első világháború idején háborús és politikai kérdésekkel kezdett foglalkozni.
Kornis a háborús évek alatt főleg háromkötetes munkájának, A lelki életnek az írásával volt elfoglalva, formálódó kultúrfilozófiai érdeklődése mégis szükségképpen szembesítette a háború problémájával. 1915-ben megjelent Tudomány és háború című írásában arról beszél, hogy a kultúra nem más, mint a bizonyos alapértékeknek — ezeket Pauler nyomán Kornis az igaz, a jó és a szép alapértékeiként abszolút értékeknek tekinti — a megvalósítására irányuló erőfeszítések egésze. Természetesen a háborút lényegénél fogva kultúrarombolóként tartja számon, s nincsenek olyan reményei sem, mint Lukács Györgynek, amely szerint paradox módon valamiféle pozitív eredményre vezethetne a régi kultúra felbomlása. Kornis úgy véli: „A kultúra fogalma az emberi szellem velejét, legértékesebb lényegét, a vak természettel szemben az emberi nem sajátos méltóságát, a legbecsesebb eszmények megvalósítását szolgáló erőkifejtését jelenti. A háború éppen ezeknek a legfőbb kultúrai értékeknek borzalmas tagadása. A háború a megsemmisítése erkölcsi kódexünknek, a humanizmusnak, a becsületnek és a jognak; a háború az elpusztítása a szép ideálját megvalósító műalkotásoknak.” A háború különösképpen sújtja az erkölcsnél és a művészetnél internacionálisabb tudományt, amennyiben megbénítja a műveléséhez szükséges nemzetközi együttműködést. Kornis háborús politikai publicisztikája a világháborús évekre első számú filozófiai tekintéllyé előlépő Alexander Bernátéhoz hasonló jellegű. Mindketten az antanthatalmak, kiváltképp Franciaország tudósainak destruktív magatartását kárhoztatják. Kornis Gyula és Alexander Bernát háborús filozófiai írásaiban az is közös, hogy a történeti kataklizmáktól az individualizmus háttérbe szorulását és a nemzeti kultúra előretörését várják, s természetesen mindketten a legmesszebbmenőkig támogatják a német tudósoknak a háborúval kapcsolatos megnyilvánulásait. Némi különbség, hogy míg Alexander a cselekvő idealizmus programját hirdeti meg, addig Kornis inkább a gondolati reflexió teoretikus és utólagos jellegét hangsúlyozza, s míg Alexander az individuum fogalmából indul ki, addig Kornis a közösségi beágyazottságú kultúrfilozófia megerősödését várja a háború utáni évekre. Erről a következőképp nyilatkozik: „A háború s a győzelem igazi jelentősége a kultúra területén éppen az új céloknak mint értékeszméknek kitűzésétől függ. A magyar filozófia munkásságaira a háború után elsősorban éppen itt, a kultúra filozófiája területén, melynek gyakorlati megvalósítója a nemzeti kultúra politikája és pedagógiája, vár a legsürgősebb s legfontosabb, egyszersmind a legmagasztosabb feladat.” Kornis hasonlóan jó érzékkel jósolja meg a történetfilozófia időszerűvé válását. Számára már egyértelműbb, hogy a háború ténye azt igazolja: a társadalom őssejtje nem a szabad individuum, hanem egy szélesebb kollektívum, s hogy ennek megfelelően kell elkezdeni a háború utáni társadalomszervezést.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969