Csaba László új, angol nyelvű könyve teljes ismertetésének a bőség zavara szab gátat. A könyv egyenes folytatása legfontosabb korábbi munkáinak és így, noha nem ismétli a ko-rábban már leírtakat, mégis negyedszázados tudományos munka eredménye. Tizenegy fejeze-te között egyaránt találhatunk elméleti, sőt elmélettörténeti, széles statisztikai megalapozott-ságú empirikus, gazdaságpolitikai, és végül történeti jellegűeket. A tizenegy fejezet irodalom-jegyzéke összesen 33, a táblázatos számanyag ismét pontosan 33 oldalt tölt meg, vagyis a tel-jes könyv 10 – 10 %-át. Ezért ez a könyv, noha ez a szerzőnek nem szándéka, akár a téma re-ferenciaköteteként is felhasználható. Nincs olyan fejezet, amelynek ismertetése mellőzhető lenne, ezért a recenzor csak arra törekedhet, hogy röviden ismertesse valamennyi fejezet té-máját és legfontosabb mondanivalóit.

E sorok írójának e folyóirat ez év márciusi számában megjelent cikke a gazdasági fejlődéselmélet megújulását s az új, joggal progresszívnek minősíthető irányzat kialakulását írja le. Az ott felrajzolt kép azonban nem teljes, két okból sem. Egyrészt az elmélet fejlődését mint töretlen utat ábrázolja, s nem szól az ezzel kapcsolatban kialakult rendkívül éles, nagyon kemény összeütközésekre vezető vitáról, s a mindmáig fennálló ellentétekről. Másrészt az el-mélet fejlődésének ismertetése lezárul a 2000-ben Dubrovnikban, a Világbank égisze meg-rendezett konferencia anyagának valamint Douglass North utolsó megjelent könyvének ismertetésével, de nem foglalkozik a jelenlegi, tényleges helyzettel.

A cikk a gazdasági fejlődés elméletének a második világháború utáni három generációját tekinti át. A második világháborútól az első olajválságig terjedő első generáció gondolkozását a világgazdasági valóság – az első világháborút követő újjáépítés nem remélt gyorsasága és a Marshall-terv sikere, a Szovjetunió világhatalommá emelkedése, valamint a növekedés lehetőségeivel kapcsolatos általános optimizmus – határozta meg. A világgazdaság növekedése a világtörténelem folyamán ekkor volt a leggyorsabb. Általános volt az a meggyőződés, hogy a fejlődés és a növekedés az egész világra kiterjeszthető, s az elmaradt területek belátható időn belül utolérik a fejletteket. Ezt a nézetet a világ vezető közgazdaságtudósainak vélekedése is alátámasztotta. Ez az időszak a közgazdaság-tudomány szinte teljes belső egységének, a keynesi és a neoklasszikus elmélet ötvözetének, a makroökonómiában a keynesi, míg a mikroökonómiában a neoklasszikus gondolatok uralmának kora volt. Minden jel arra vallott, hogy a világ közgazdaság-tudománya elméleti eszközökkel tud szolgálni a fejlődés problémáinak kezelésére és megoldására.

A Scolar Kiadó igen gyorsan közzétette Soros György új, „A gyarlóság kora. A terror elleni háború következményei” c. könyvét (Soros 2007), akárcsak több más, korábbi könyvét is (Soros 1999, 2001, 2004); Soros két korábbi könyvét (Soros 1991, 1996) más kiadók jelen-tették meg. A könyv utolsó fejezetének végén azt olvashatjuk, hogy „az események még e so-rok írása közben (2006. május) is hihetetlen sebességgel követik egymást” (259. o.), és íme, már a recenziót írhatjuk. Ez fontos is, éppen azért, mert „az események […] hihetetlen sebes-séggel követik egymást”, és a könyv aktuális politikai részei alkalmasint már most szorulhat-nak módosításra vagy kiegészítésre.

A közelmúltban négy fontos könyv is jelent meg a magyar gazdaság alapvető problé-máiról, kettő az Akadémiai Kiadó, egy a CEU Press, és egy a HVG Kiadó gondozásában, ket-tő angol és kettő magyar nyelven, Benczes István (2008), Győrffy Dóra (2007) és Mihályi Pé-ter (2008) könyvei, valamint a Muraközy László (2007) által szerkesztett tanulmánykötet. E sorok írója mind a négyről írt recenziót a szaksajtóban, ezek az Acta Oeconomica, Közgazda-sági Szemle és a Pénzügyi Szemle folyóiratokban, valamint az ÁVF Tudományos Közlemé-nyek időszaki kiadványban jelentek meg (Szakolczai 2008a, 2008b, 2008c, 2008d, 2000e, 20008f). Ez a négy könyv szorosan összefügg, egy témát tárgyal, ez a téma, a magyar gazda-ság alapvető problémái és a problémák megoldásának lehetséges útja, közvetlenül érint mindannyiunkat, sőt ez a négy könyv együtt tekinthető „a hazai közgazdaságtudomány jelen-legi álláspontjának” ezekről a kérdésekről. Ezért indokolt ismertetni a négy könyvet ebben a folyóiratban is, nemcsak a közgazdasági szaksajtóban, és egyben vitába szállni a szerzőknek a problémák megoldására vonatkozó javaslataival, amennyiben és ahol ezek vitathatók.

A modern közgazdaság-tudomány nem egységes: belső ellentétek osztják meg. Annak ellenére igaz ez az állítás, hogy a modern közgazdasági gondolkozást alapvetően meghatározó amerikai közgazdaság-tudomány összességében – noha természetesen nem teljes egészében – konzervatívvá vált, s ennyiben egységessé. Egységes annyiban is, hogy nagyszámú és egymáshoz nagymértékben hasonló tankönyvet produkál, amelyekből nem világlik ki első olvasásra, de akár alaposabb tanulmányozásra sem, ez a mélységes belső ellentét.