Erdei Ferenc értelmezése a magyar társadalomfejlődésről a kéziratos szövegben Erdei Ferenc munkássága több tudományágra hatással volt. Művei egyaránt részét alkotják a néprajzi, a történettudományi és a szociológiai közgondolkodásnak. A különböző területeken azonban — sajátos preferenciájuk eredményeképpen — más-más Erdei-írások kerültek az érdeklődés homlokterébe. A történettudomány és elsősorban a szociológia számára mindenekelőtt egy, az 1970-es évek közepén az Erdei-hagyatékból előkerült tanulmány a legfontosabb munka, s ennek alapján sorolják Erdeit a meghatározó szerzők közé. Nyilvánosságra kerülése óta A magyar társadalom a két háború között című írás e két tudományág területén kétségtelenül a legtöbbet idézett munka. Erdeinek ezt a tanulmányát értékelve azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy olyan írásról van szó, amelyet maga Erdei nem publikált; bármilyen ok álljék is ennek hátterében. Noha a munka kétségtelenül magán viseli azt a szellemi utat, amelyet Erdei a korábbi évtizedben bejárt, annak eredményei nem kerültek életében a nyilvánosság elé. Amikor tehát a tanulmány kritikai elemzését végzem, nem csupán Erdeivel vitatkozom. Az Erdei-művek esetében ugyanis az a paradox helyzet állt elő, hogy a történész és a szociológus szakma (különösen az utóbbi) ebben a nem publikált Erdei-műben látta leginkább sikeresen megragadva a magyar társadalomfejlődés sajátosságait. Elemzésem ily módon csak részben vitatkozik Erdeivel, amikor a struktúrarajz hiányosságait szóvá teszem; másrészt az elmúlt évtizedek Erdei kéziratos írásán alapuló társadalomértelmezésével ellentétes álláspontot fogalmazok meg, amennyiben Erdei művét bírálom. Annál is inkább, mivel Erdeinek ebben a munkájában legteljesebben kifejtett kettős struktúrakoncepciója az 1980-as évekre teljes mértékben részévé vált a történészi és szociológusi kánonnak. Ha társadalomtörténészek részéről az utóbbi időben nyomos ellenérvek fogalmazódtak is meg a megközelítés érvényességével szemben, ez egyelőre nem ásta alá a kettős struktúra felfogását, s az értelmezés többségi képviselőit nem késztette álláspontjuk felülvizsgálatára.

Sok szó esik mostanság a két háború közötti időszak társadalomszemléletéről, a keresztény-nemzeti kurzus konzervatív politikájáról és ezáltal ennek a társadalomszemléletnek meghatározó csoportjáról, a keresztény-nemzeti középosztályról. Noha ez a magyarság megújulását célul tűző csoport társadalomértelmezése elvileg kitüntetett figyelemmel fordult a társadalom legnagyobb csoportja, a parasztság felé, még is meglehetősen kevés szó esik a paraszti társadalmasulásról. Még ritkábban fordul elő, hogy az elemzésekben a parasztság nézőpontja is megjelenjen, noha a harmincas évek fiatal nemzedéke, elsősorban a népi szociográfiákon keresztül, már a korszakban is igyekezett ezt a perspektívát megjeleníteni. Ez az írás ennek a nemzedéknek kétségtelenül egyik legjelentősebb és leginkább ellentmondásos alakjának, Erdei Ferencnek a társadalomszemléletének vizsgálatán keresztül szeretne ezen paraszti nézőponthoz közelebb kerülni. Ennek érdekében Erdei felfogásának társadalmi meghatározottságait, tudásszociológiai helyzetét elemzem. Annak a sajátos paraszti társadalmi helyzetnek a szerző világlátását befolyásoló jegyeit, amelynek lenyomatai határozottan megjelennek nem csupán Erdei Ferenc, hanem nemzedékének paraszti származású közszereplői, tudósai és politikusai gondolkodásában.

Erdei szociográfiáinak társadalomszemlélete (1939–1941)

Erdei Ferenc szociográfiáinak társadalomszemlélete (1931-1938)

A magyar szociológiatörténet egyelőre megírásra váró története kevés gondolkodót tekint a második világháború előtti időszakban kikerülhetetlen szerzőnek. Az egyetemi tematikákban, szigorlati tételsorokban is tükröződő közfelfogás lényegében két csomópontot érzékel: a századfordulót követő időszakban a Huszadik Század Körének társadalom és társadalompolitikai vizsgálódásait, illetve a két világháború közötti időszakban a népi szociográfusok tevékenységét. Ha azonban csak egyetlen szerzőt kellene megneveznünk ebben a félévszázados intervallumban, akinek eszmetörténeti jelentősége vitán felül áll, akkor bizonyosan Erdei Ferencre esne a választás. Ő az a szociográfus, szociológus, akinek társadalomértelmezése a mai napig alapvetően orientálja a szociológusok megközelítését a magyarországi polgárosodás elemzésében. Erdei elhíresült „kettős struktúra” koncepciója a szaktudomány képviselői szemében változatlanul a sajátos magyar társadalomfejlődés leginkább érvényes értelmezése. A fenti összefüggések fényében érdekesnek tűnik megvizsgálni, hogy a társadalomtudományos gondolkodásunk ezen alapvető szerzője milyen pozíciót töltött be kora, a két világháború közötti időszak tudományosságában, az akkori hivatalos szociológia, történettudomány viszonyrendszerében. Tekintettel arra, hogy munkásságának legalább ilyen hangsúlyozottan közéleti vonatkozása is van, indokoltnak tűnik pozícióját a korabeli közéleti diskurzusban is elhelyezni.

Az 1940-es évek eleje élesebb cezúrát jelent Erdei írásaiban. Ez a pár év pályáján nem csupán tanyakoncepciójának, hanem egész korábbi szociográfus munkássága és egyúttal társadalomfelfogása újragondolásának az időszakát jelenti. Ebben különösen fontos szerepe volt a korszakban és sajnálatos módon azóta sem kellőképpen méltányolt Hajnal István írásai megismerésének. Hajnal társadalomelméletének beemelése, az ok- és szokásszerűség tipológiájának történeti alkalmazása megtermékenyítően hat Erdeire, amelyet a Hajnalról szóló elemzés , illetve az 1941/42-es esztendők két kötete, A magyar paraszttársadalom , a Magyar tanyák is bizonyít. E két írás témájának különbözősége ellenére magán viseli Hajnal hatását , és legfőképpen a hajnali társadalomszemlélet eredményeképpen ez a két munka jelentősen meghaladja az ezt megelőző időszak szociográfiáinak a színvonalát. Az elemzésem középpontjában álló Magyar tanyák fontosságát ezentúl az is adja, hogy Erdei ahhoz a kérdéshez megy vissza, amely munkássága alapkérdésének tekinthető, és amely az első írásoktól kezdve kardinális szerepet játszik társadalomképében. A pályakezdéstől egészen a kéziratos írásig a külterületi tanyás mezőgazdasági termelésben látja az egész magyar polgári átalakulás letéteményesének tekintett alföldi mezőváros társadalomfejlődésének az alapját. Ez az oka, hogy a tanyák paraszti társadalomfejlődésben betöltött szerepét vizsgáló munka, amely most már a hajnali társadalomszemlélet szemüvegén keresztül láttatja a tanyasi termelés jelentőségét, a legfontosabb Erdei írások közé sorolható.

Erdei szociográfiáinak társadalomszemlélete (1942–1944)