2013. I-VI
 

A liszenkoizmus Magyarországon
Igali Sándor


(Módszerek) Magyarországon a kommunista párt a megszálló szovjet hadsereg és állambiztonsági szerv (NKVD) aktív támogatásával az összes többi politikai mozgalmat felőrölte, s az 1948-as választásokon (tulajdonképpen egypárti szavazással) Magyar Dolgozók Pártja (MDP) fedőnéven formálisan is megszerezte a politikai hatalmat. Az összes fontos politikai, gazdasági és kulturális hatalmi pozíció a párt kádereinek vagy néhány megbízható „párton kívüli” szimpatizáns társutasnak a kezébe került. Ezek a személyek alávetették magukat a pártfegyelemnek, s végrehajtották a határozatokat. A szólás-, vallás-, utazási és gazdasági szabadság, valamint a magántulajdon megszűnt. Mindenki a kommunista párt jobbágya lett. A társadalom életét a marxista–leninista dialektikus materializmuson alapuló ideológia és a központi munkatervek irányították.
Az új liszenkoista tan kötelező ideológiaként, a kommunista pártszervezet diktatórikus centralizmusú apparátusán keresztül eljutott minden alapszervbe a következő útvonalon: politikai bizottság (PB) ® központi bizottság (KB) ® megyei, járási, városi, falusi és munkahelyi pártbizottságok. Ahol a végrehajtás feltűnően akadozott, ott az államvédelmi erőszakszervezet (az államvédelmi osztály — ÁVO, majd államvédelmi hivatal — ÁVH) könyörtelenül beavatkozott. Így a liszenkoizmus mindenütt pártjelszó lett az ötvenes évek elején.
A jól képzett genetikusok hitetlenkedve fogadták az addigi ismereteikkel szöges ellentétben álló, zavaros tanokat. Az elgondolás idegenségét bizonyítja, hogy külön cikkben kellett megmagyarázni Liszenko mondanivalóját (Magyarázó megjegyzések…, 1949). A genetikusok hamarosan megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a liszenkoisták, miután sem egzakt adatokkal, sem érvekkel nem tudták eloszlatni ellenfeleik kételyeit, ellenséggé nyilvánították őket, s meggyőzés helyett semmi aljasságtól vissza nem riadva a kényszer fortélyait alkalmazták. A genetika tételeit tagadták, elferdítették, kiforgatták, meghamisították, leszólták, rágalmazták. A genetikusokat fenyegették, elnyomták, elhallgattatták, rágalmazták, meghurcolták, üldözték, állásukból elbocsátották. Szerencsére olyan messzire nem mentek el, mint szovjet kollégáik. A negyvenes években ugyanis a Szovjetunióban több mint ezer növénynemesítő és biológus került koncentrációs táborba, köztük a kor egyik kiemelkedő genetikusa, N. I. Vavilov (ott is halt meg 1942-ben).
A kényszerítés leghatásosabb formája a megbélyegzés volt. A genetika művelőit olyan elítélő nevekkel és jelzőkkel illették, amelyek előbb-utóbb retorziókra vezettek. Következzék itt egy csokorra való a korabeli szakirodalomból: Mendel-morganizmus, malthusianizmus, neodarwinizmus, weismannizmus, továbbá áltudományos, autonomista, formalista, idealista, imperialista, metafizikus, misztikus, reakciós, skolasztikus, harmadik utas.


<<előző 6. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969