2013. I-VI
 

Allah vendégei
Kéri Katalin

Ez a tizenkettedik holdhónap meghatározott napjain tett zarándoklat kifejezi a mozlimok egyistenhitét, s a hadzs minden egyes szertartása és helyszíne emlékezteti a hívőket a monoteizmus régi időkbe visszanyúló történetére. A megfelelő rituálékhoz, valamint hosszas lelki, testi és szellemi felkészüléshez kötött utazás a hitben való elmélyülést, az Ábrahám és Mohamed prófétára való emlékezést célozza, s egyszersmind lehetőséget ad arra, hogy az iszlám világának különböző helyszíneiről érkező hívők találkozzanak egymással. Számos mozlim akár évente is elzarándokol Mekkába és a környékén levő szent helyekre, ha lehetősége adódik rá.
A mozlim zarándoklat szakaszai, az út során végrehajtandó cselekedetek és imák nem érthetők meg a Korán Ábrahámról szóló részletei nélkül. Az iszlám tanításai szerint Ábrahám (Ibrahim) próféta volt az, aki először adott útmutatást népének a monoteisztikus vallásról, s az egyiptomi rabnőtől, Hágártól született fia, Iszmael lett az arabok ősatyja. Az Ószövetségben foglaltaktól eltérően (1Móz 22, 2–9) a Korán szerint Isten Iszmael, nem pedig Izsák feláldozását kérte Ábrahámtól (37, 100–105). A zarándoklat szimbolikus helyszíne a mekkai szentély közelében található két hegy, Szafá és Marwa, amelyek között a mozlim tanítások szerint Hágár — miután Ábrahám kivitte őt és Iszmaelt a sivatagba, s ott magukra maradtak — kétségbeesetten futkosott, hogy vizet találjon fiának. Zarándokhely a még mindig működő mekkai Zem-Zem forrás is, amely isteni csodaként tört fel, s oltotta Iszmael szomját. Fontos helyszín továbbá az Arafát-domb, amelyen a Sátán (íblísz) rá akarta beszélni Ábrahámot arra, hogy ne engedelmeskedjen Istennek, s ne áldozza fel egyetlen fiát. S természetesen zarándokhely maga a mekkai Kába-szentély és benne a hagyomány szerint már Ábrahám idejében is ott levő fekete kő. Ábrahám — akárcsak később Mohamed — kíméletlen harcot folytatott a bálványimádók ellen, s a Mekka közepén általa emelt szentély az iszlám kialakulását követően a mozlimok számára az egyistenhit szimbólumává vált.
Mohamed, aki 570-ben éppen Mekka városában látta meg a napvilágot, a mozlim teológusok többsége szerint a hidzsra hatodik évében (vagyis 628-ban) rendelte el az iszlám vallás követői számára a zarándoklatot mint Allah törvényét. A lejegyzett hagyományok (hadísz) egyike szerint egyszer Abu Hurajrah azt kérdezte a prófétától: „Melyik a legjobb cselekedet?” Mohamed azt válaszolta: „Hinni Allahban és küldöttében.” A kérdező tovább firtatta: „És mi áll utána?” A próféta így felelt: „Küzdeni Allah ügyéért.” „És mi a következő legjobb cselekedet?” Mohamed válasza: „Hadzs Mabrur” (bűnöktől mentes, Allah kegyelmével teljes, az ő örömét szolgáló zarándoklat). Egy másik hadísz szerint a megfelelő módon végrehajtott zarándoklat az egyik formája a dzsihádnak, vagyis a mozlim hit érdekében kifejtett különféle erőfeszítéseknek. Több helyen is olvasható, hogy maga Mohamed határozottan ajánlotta a zarándoklatot időseknek, gyengéknek és asszonyoknak, más cselekedetek (például a hit fegyveres védelmezése) helyett. Egyik felesége, cAisha például, miután ezt meghallotta, sosem mondott le többé a zarándoklatokról.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969